Gulyás István: „Az első meccstől minden megváltozik!”
A magyar férfiválogatott szövetségi kapitánya szerint az Európa-bajnokságon azt az egységet kell továbbvinnie a magyar csapatnak, amely az előző két világversenyen is jellemző volt rá. Ez eredményezte a dicséretes szereplést is. A válogatott természetesen minden lehetőséget és esélyt szeretne megragadni január 13. és 30. között a minél jobb szereplés érdekében. Gulyás Istvánnal beszélgettünk az Európa-bajnokság előtt.
Amikor telefonon egyeztettünk az interjúról, a hangjából úgy érzékeltem, fel van dobva, ez már a várakozásnak köszönhető? Mennyire izgatott?
Egy egészséges drukk és izgatottság van bennem az Európa-bajnokság előtt, de furcsa mód egy kicsit jobban izgultam, amíg nem kezdtük el a közvetlen felkészülést. Azután már én is megnyugodtam és a terveknek megfelelően halad azóta is a munka. Nem nyomaszt a nagy várakozás, és nagyon fontos lesz az is, hogy az Eb alatt a csapat is felszabadultan játsszon, ahogyan eddig is tette. Nem szabad, hogy elvigye a fiúkat a hév, és ha így lesz, valamint a sérülések is elkerülnek minket, akkor eredményesek tudunk lenni.
Amikor telefonon egyeztettünk az interjúról, a hangjából úgy érzékeltem, fel van dobva, ez már a várakozásnak köszönhető? Mennyire izgatott?
Egy egészséges drukk és izgatottság van bennem az Európa-bajnokság előtt, de furcsa mód egy kicsit jobban izgultam, amíg nem kezdtük el a közvetlen felkészülést. Azután már én is megnyugodtam és a terveknek megfelelően halad azóta is a munka. Nem nyomaszt a nagy várakozás, és nagyon fontos lesz az is, hogy az Eb alatt a csapat is felszabadultan játsszon, ahogyan eddig is tette. Nem szabad, hogy elvigye a fiúkat a hév, és ha így lesz, valamint a sérülések is elkerülnek minket, akkor eredményesek tudunk lenni.
Játékosként egyébként a nagyobb tornák vagy meccsek előtt izgult?
Nem igazán, nem rágtam le a tíz körmömet, de nem is kell izgulni. Az ember akkor nyugodt, ha előzőleg mindent megtett a lehetőségeihez képest és jól felkészült. A suliban is akkor izgul az ember, ha nem készült fel a vizsgára. Mi fel fogunk, minden adott is ahhoz, hogy a felkészülésünk tökéletes legyen, innentől kezdve nincs miért idegeskedni. Természetesen egyfajta lámpaláz azért van bennem, de az az első meccsig szokott tartani, utána beindul a gépezet. Kétnaponta játsszunk, egyfajta automatizmusként zajlik a torna.
Nem volt túl sok idő a felkészülésre, hiszen a klubszezon után jöttek az ünnepek is, amikor pár napra szintén hazamehettek a játékosok. Mire volt elég ez a két-három hét, és mennyiben voltak még újdonságok a válogatott játékában?
Körülbelül 80 százalékban ugyanazt visszük majd tovább, amit eddig képviseltünk. Vannak persze új elemek, egy-egy csapatra, vagy speciálisan egy-egy játékosra kihegyezve, mozgásokra, de nincs annyi időnk, mint egy klubszezon előtti felkészülés során, hogy drasztikusan változtassunk a taktikán. Az mindenképp előny, hogy hosszabb ideje együtt játszik már a csapat, és ez alatt a kevés idő alatt is, amíg együtt vagyunk, megerősödhet az alapjátékunk. Nagy, kardinális változások nem lesznek.
Mit lát a játékosokon, ők mennyire izgatottak?
A játékosoknál akkor élesedik majd a figyelem, amikor túlleszünk az edzőmérkőzésen (már túl van a csapat, 36-30-ra nyert Bahrein ellen – a szerk.) A felkészülés első hete fizikai jellegű volt egyébként is. Nem látok mást a fiúkon, mint az előző két világversenyen, az első meccs előtt közvetlenül nyilván már más lesz a helyzet.
Mennyire volt reális a vb-5. hely és azt megelőzően az Eb-9. hely?
Nehéz kérdés, mert az Európa-bajnokságon is szerepelhettünk volna eredményesebben, ha egy kicsit jobban sikerül a két utolsó mérkőzésünk. A világbajnokságban is benne lehetett volna még egy kanyar, ha nem vagyunk pechesek a franciák elleni meccs végjátékában. Mégis azt mondom, mindkét világversenyt jó szájízzel hagyhattuk el, mindent megtettünk a jó szereplés érdekében. Az, hogy a végén nem a legszebben zárultak, senki kedélyét nem rombolták.
Eleve jó hangulatú társaságnak tűnik a válogatott.
Igen, tudnak és szeretnek is egymásért küzdeni a játékosok. Szívesen jönnek a fiúk ebbe a társaságba és ez nagyon fontos.
Nyilván a kapitánynak is megvan ebben a szerepe.
Inkább a stáb egészének. Mindenki megteszi a saját dolgát, hogy mint csapat, egységként működjünk. Ha van rá lehetőség, szervezünk az összetartások során csapatépítő programokat is, most ez egy kicsit nehezebb, hiszen mindenkinek vigyáznia kell magára.
Miben, melyik játékelemben lehet a magyar válogatott erős ezen az Európa-bajnokságon?
Összetett dolog ez, egységben kell működnie a játékunknak. Hiszen hiába vagyunk az egyik játékelemben kiválóak, ha a másikban gyengén teljesítünk. Ha jó a kapusteljesítmény, ugyanúgy jónak kell lennie a lerohanásoknak, a védekezésnek, az átlövők teljesítményének. Nem húzhatjuk meg magunknak a vonalat se túl lent, se túl fent, mindazonáltal mindenkinek vannak elvárásai, saját magával szemben is.
Mit kell tudnunk az első három mérkőzésről, azaz a csoportellenfelekről?
Elég érdekes, mondhatni cudar csoportban vagyunk, úgy szoktunk fogalmazni, a bohóc benne van ebben a négyesben. Nehéz dolgunk lesz, a holland egy feltörekvő csapat, tudjuk, milyen játékot játszanak, meg tudják tréfálni az ellenfeleiket. Ráadásul az első meccsről van szó, ott át kell esni a tűzkeresztségen, át kell élni a hangulatot, fel kell venni a ritmust. A portugálokat és az izlandi csapatot is ismerjük, ők ott vannak Európa elején, közepén, mindenképp komoly kihívást jelent a csoportunk.
És ha sikerül továbblépni, szintén nem a sétagalopp kategória vár a magyar válogatottra a szegedi és debreceni továbbjutókkal.
Igen, azt sem kell nagyon forszírozni, milyen erőt képvisel a francia, a horvát, esetleg a szerb, vagy a dán és szlovén válogatott. Előre esélyeket és kimenetelt jósolni nagyon nehéz az Európa-bajnokságra, egyébként is a legnehezebb világverseny. Ha megnézzük az előző Eb középdöntős eredményeit, láthattuk, hogy majdnem mindig 1-2 gól volt csupán a különbség a csapatok között.
Mit szólt az új budapesti arénához? Ezt azért tényleg meg kell szokni.
Gyönyörű volt „első blikkre”, mikor bementünk, rögtön az jutott eszembe, ennek az egésznek valóban nagyon komolyan meg kell felelnünk. Nem tudjuk, nem tudhatjuk még, mi vár ránk, amikor tele lesz a lelátó, erre nem is lehet készülni, ezen át kell esni. Néhány játékos játszott már Kölnben nagy közönség előtt, nekem is volt szerencsém a kispadon ülni ilyen meccsen, de azért itt mégis egy más atmoszférára kell számítanunk.
Két edzőmeccset tervezett a válogatott, Fehéroroszország és Bahrein ellen, végül utóbbit tudtuk lejátszani. Miért rájuk esett a választás?
Próbáltunk olyan csapatokat keresni, akik ellen valamelyest tudtunk készülni az ellenfeleink játékára. A bahreini csapatban sokat cseleznek a játékosok, nem túl nagy darabok, kistestű ügyes kézilabdázók alkotják, hasonlóan a hollandokhoz, de sokat egy-egyeznek, ahogyan a portugálok is. Úgy gondolom, helyes döntést hoztunk az ellenfelek kiválasztásakor.
Mit üzenne a magyar szurkolóknak az Európa-bajnokság előtt?
Talán azt, hogy képviseljünk egységet ez alatt a két hét alatt. Mi mindent megteszünk a pályán ezért, ők pedig – legyenek egyébként pirosak vagy kékek – nemzeti színűbe öltözhetnek a lelátón és a szívükben egyaránt.
Nem igazán, nem rágtam le a tíz körmömet, de nem is kell izgulni. Az ember akkor nyugodt, ha előzőleg mindent megtett a lehetőségeihez képest és jól felkészült. A suliban is akkor izgul az ember, ha nem készült fel a vizsgára. Mi fel fogunk, minden adott is ahhoz, hogy a felkészülésünk tökéletes legyen, innentől kezdve nincs miért idegeskedni. Természetesen egyfajta lámpaláz azért van bennem, de az az első meccsig szokott tartani, utána beindul a gépezet. Kétnaponta játsszunk, egyfajta automatizmusként zajlik a torna.
Nem volt túl sok idő a felkészülésre, hiszen a klubszezon után jöttek az ünnepek is, amikor pár napra szintén hazamehettek a játékosok. Mire volt elég ez a két-három hét, és mennyiben voltak még újdonságok a válogatott játékában?
Körülbelül 80 százalékban ugyanazt visszük majd tovább, amit eddig képviseltünk. Vannak persze új elemek, egy-egy csapatra, vagy speciálisan egy-egy játékosra kihegyezve, mozgásokra, de nincs annyi időnk, mint egy klubszezon előtti felkészülés során, hogy drasztikusan változtassunk a taktikán. Az mindenképp előny, hogy hosszabb ideje együtt játszik már a csapat, és ez alatt a kevés idő alatt is, amíg együtt vagyunk, megerősödhet az alapjátékunk. Nagy, kardinális változások nem lesznek.
Mit lát a játékosokon, ők mennyire izgatottak?
A játékosoknál akkor élesedik majd a figyelem, amikor túlleszünk az edzőmérkőzésen (már túl van a csapat, 36-30-ra nyert Bahrein ellen – a szerk.) A felkészülés első hete fizikai jellegű volt egyébként is. Nem látok mást a fiúkon, mint az előző két világversenyen, az első meccs előtt közvetlenül nyilván már más lesz a helyzet.
Mennyire volt reális a vb-5. hely és azt megelőzően az Eb-9. hely?
Nehéz kérdés, mert az Európa-bajnokságon is szerepelhettünk volna eredményesebben, ha egy kicsit jobban sikerül a két utolsó mérkőzésünk. A világbajnokságban is benne lehetett volna még egy kanyar, ha nem vagyunk pechesek a franciák elleni meccs végjátékában. Mégis azt mondom, mindkét világversenyt jó szájízzel hagyhattuk el, mindent megtettünk a jó szereplés érdekében. Az, hogy a végén nem a legszebben zárultak, senki kedélyét nem rombolták.
Eleve jó hangulatú társaságnak tűnik a válogatott.
Igen, tudnak és szeretnek is egymásért küzdeni a játékosok. Szívesen jönnek a fiúk ebbe a társaságba és ez nagyon fontos.
Nyilván a kapitánynak is megvan ebben a szerepe.
Inkább a stáb egészének. Mindenki megteszi a saját dolgát, hogy mint csapat, egységként működjünk. Ha van rá lehetőség, szervezünk az összetartások során csapatépítő programokat is, most ez egy kicsit nehezebb, hiszen mindenkinek vigyáznia kell magára.
Miben, melyik játékelemben lehet a magyar válogatott erős ezen az Európa-bajnokságon?
Összetett dolog ez, egységben kell működnie a játékunknak. Hiszen hiába vagyunk az egyik játékelemben kiválóak, ha a másikban gyengén teljesítünk. Ha jó a kapusteljesítmény, ugyanúgy jónak kell lennie a lerohanásoknak, a védekezésnek, az átlövők teljesítményének. Nem húzhatjuk meg magunknak a vonalat se túl lent, se túl fent, mindazonáltal mindenkinek vannak elvárásai, saját magával szemben is.
Mit kell tudnunk az első három mérkőzésről, azaz a csoportellenfelekről?
Elég érdekes, mondhatni cudar csoportban vagyunk, úgy szoktunk fogalmazni, a bohóc benne van ebben a négyesben. Nehéz dolgunk lesz, a holland egy feltörekvő csapat, tudjuk, milyen játékot játszanak, meg tudják tréfálni az ellenfeleiket. Ráadásul az első meccsről van szó, ott át kell esni a tűzkeresztségen, át kell élni a hangulatot, fel kell venni a ritmust. A portugálokat és az izlandi csapatot is ismerjük, ők ott vannak Európa elején, közepén, mindenképp komoly kihívást jelent a csoportunk.
És ha sikerül továbblépni, szintén nem a sétagalopp kategória vár a magyar válogatottra a szegedi és debreceni továbbjutókkal.
Igen, azt sem kell nagyon forszírozni, milyen erőt képvisel a francia, a horvát, esetleg a szerb, vagy a dán és szlovén válogatott. Előre esélyeket és kimenetelt jósolni nagyon nehéz az Európa-bajnokságra, egyébként is a legnehezebb világverseny. Ha megnézzük az előző Eb középdöntős eredményeit, láthattuk, hogy majdnem mindig 1-2 gól volt csupán a különbség a csapatok között.
Mit szólt az új budapesti arénához? Ezt azért tényleg meg kell szokni.
Gyönyörű volt „első blikkre”, mikor bementünk, rögtön az jutott eszembe, ennek az egésznek valóban nagyon komolyan meg kell felelnünk. Nem tudjuk, nem tudhatjuk még, mi vár ránk, amikor tele lesz a lelátó, erre nem is lehet készülni, ezen át kell esni. Néhány játékos játszott már Kölnben nagy közönség előtt, nekem is volt szerencsém a kispadon ülni ilyen meccsen, de azért itt mégis egy más atmoszférára kell számítanunk.
Két edzőmeccset tervezett a válogatott, Fehéroroszország és Bahrein ellen, végül utóbbit tudtuk lejátszani. Miért rájuk esett a választás?
Próbáltunk olyan csapatokat keresni, akik ellen valamelyest tudtunk készülni az ellenfeleink játékára. A bahreini csapatban sokat cseleznek a játékosok, nem túl nagy darabok, kistestű ügyes kézilabdázók alkotják, hasonlóan a hollandokhoz, de sokat egy-egyeznek, ahogyan a portugálok is. Úgy gondolom, helyes döntést hoztunk az ellenfelek kiválasztásakor.
Mit üzenne a magyar szurkolóknak az Európa-bajnokság előtt?
Talán azt, hogy képviseljünk egységet ez alatt a két hét alatt. Mi mindent megteszünk a pályán ezért, ők pedig – legyenek egyébként pirosak vagy kékek – nemzeti színűbe öltözhetnek a lelátón és a szívükben egyaránt.
