Ilyen értelemben a bajnoki cím nem volt feltétlenül meglepetés, nem úgy az első osztályban, ahol a Ferencváros és a Szeged is letaszította a trónról a Győrt és a Veszprémet. Mit szóltál hozzá?
Férfivonalon egyértelmű volt, hogy a két csapat közel áll egymáshoz, hiszen a Szeged remekül felépítette magát. A Veszprémnél már korábban látszódott, hogy nem feltétlenül működik jól a gépezet, a döntőben pedig a két meccs alapján teljesen megérdemelt volt a Szeged győzelme. Formába lendültek, mindenki hozzátette a magáét, a Veszprém nem tudott kibontakozni. A nőknél óriási meglepetés volt, hogy a Győr nagy előnyről elveszítette a bajnokságot, a Ferencváros előtt viszont le a kalappal.

Mi az, amit neked adott a női kézilabda ebben az évben?

Hát, talán egy kicsit jobban idegeskedem… Mindenesetre a lányok lelkiismeretesen dolgoztak, beigazolták azt, amit többen is kihangsúlyoznak, nem csalják el a munkát. Természetesen egy női csapatnál nehezebb felépíteni a játékrendszert, kialakítani a kombinatív játékot, de igyekeztek mindent elvégezni abból, amit kértem. Nyilván lassabb itt a játék, amihez nekem is alkalmazkodnom kell, de a sportág alapjai ugyanazok. Szeretem elvégezni az adott munkát, ez most itt sikerült, de könnyű dolgom volt, mert a vezetők megbíztak benne, szabad kezet adtak a keret kialakításában, és tudom a saját gondolataimat is követni a mindennapokban.

Szép lassan közeledünk a januári férfi kézilabda Európa-bajnoksághoz. Milyennek látod a magyar válogatottat?

A mi időnkben is megvolt a lehetőség arra, hogy jól szerepeljünk, talán sokkal több is, mint amit végül kihoztunk, mindazonáltal így is szép sikereket értünk el. Most viszont úgy látom, hogy a lehető legjobb az összetétel, a kohézió, a csapategység, nagyon együtt van a magyar válogatott. Megtalálták a közös hangot az edzők, a klubvezetők és a játékosok, nagyon jól működő rendszernek tűnik a mostani. Kicsit irigykedem is, annak idején nem volt esély a hazai rendezésű tornára, ráadásul most egy impozáns, 20 ezer fős csarnokban szerepelhet a válogatott. Ha lesz lehetőség rá, biztosan telt ház előtt játszhatnak, és tudjuk, hogy minden sportolónak ez az álma. Szóval nagyon várom az Eb-t, a felhajtást is, és az egész atmoszférát, ami körülveszi majd a tornát. Sokat fejlődött a kézilabda, biztos vagyok benne, hogy szuper lesz a rendezés, és mindenki, aki kilátogat, jól érezheti majd magát.

Mi az, ami miatt most jobb a magyar csapat?

Sok oka van, de végre jött egy olyan fiatal generáció, amelynek tagjai fizikálisan, taktikailag és technikailag is megütik azt a szintet, amit elvárnak a legjobbak között. Gondolok itt Szitára, Máthé Dominikra vagy Bánhidi Bencére, aki világklasszissá fejlődött. Mellettük ott vannak a stabil pontok, így Bodó Ricsi vagy Mikler Roli a kapuban. Sikerült megtalálni a megfelelő embereket, korábban esetleg túl nagy volt a távolság korban is a válogatott tagjai között. Most megvan az összhang.

Hollandia, Portugália és Izland ellen játszik a magyar csapat a csoportban. Mit gondolsz az ellenfelekről?

Szerintem nem rossz csoport, és ne feledjük, hogy a hazai közönség támogatásával senki ellen nem vagyunk esélytelenek. Az Európa-bajnokság mindig nehéz, bár most az olimpia után lesz, nagy kérdés, hogyan variálnak majd a csapatok, ki hogyan áll a tornához. Az elmúlt mérkőzéseken a srácok bizonyították, hogy bárkivel felveszik a versenyt. Még van fél év, addig lehet tovább fejlődni, és remélem, a sérülések is elkerülik a csapatot. Ezen kívül a bajnokság lebonyolítását is úgy kell megoldani, hogy a keretnek minél több ideje legyen együtt dolgozni.

Milyennek látod az európai mezőnyt?

Sokat változott a kézilabda, elég, ha csak a sebességére, a dinamikájára vagy épp a játékvezetői felfogásra gondolunk. Az olimpia tényleg sorsfordító lehet több válogatottnál is, minden bizonnyal a nagy öregek mindenhol „odacsapnak” még egyszer, aztán lehet, hogy elkezdődik egyfajta fiatalítás. A nagy nemzetek persze olyan utánpótlásbázissal rendelkeznek, hogy mindig fel tudják tölteni a csapatot, így mindig esélyesek a jó szereplésre. Mindig nagy kérdés egy világversenyen, hogy a házigazda milyen erőt képvisel: csak azt tudom mondani, hogy elég jól állunk.

Szegeden és Debrecenben mire számítasz?

Egyrészt bízom benne, hogy a világ rendje helyreáll, és lehetőség lesz a szurkolásra, mert ha így lesz, biztos vagyok benne, hogy sokan kimennek a meccsekre. Fejlődött már annyit a sportág az utóbbi években, hogy a legjobb válogatottak meccsei igazi sportélményt jelentsenek és vonzzák az embereket. Magyarországon imádják a kézilabdát az emberek, ráadásul a szurkolásnak is megvan a maga kultúrája, és ne feledjük, hogy Szeged nagyon közel van Szerbiához és Horvátországhoz is. Ráadásul kiegészítő programok is lesznek a szervezők részéről, szóval nagyon jó kis program lesz ez az Eb.

Nemrég európai mesteredző lettél. A szakdolgozatodat a 7 a 6 elleni játékból írtad. Mennyire domborult ki ez a taktikai elem az utóbbi időszakban?

Aki figyelte az eseményeket, láthatta, hogy a Kiel, ha nem is emiatt nyert a Barcelona ellen BL-t, de ez is kellett hozzá, sikeresen használta, mert ebben az elemben nagyon sokat fejlődött. De a Szeged is alkalmazta, amikor egy kicsit hullámvölgybe került a Veszprém ellen, 2-3 gólt így szerzett. Aki komoly csapatnak gondolja magát, annak ez a játékelem benne kell, hogy legyen a tarsolyában. Nem kell mindig elővenni, de ha szükség van rá, lehet hozzá nyúlni. Ugyanez a helyzet a védekezéssel is: amelyik csapatnak csak egy taktikája van, nem fog sokra menni, otthon kell lenni a hatosfalban, az 5-1-ben, a 4-2-ben és a 3-2-1-ben is.

Hogyan emlékszel vissza a 2004-es Európa-bajnokságra?

Leginkább úgy, hogy roppant nehéz torna volt. Mindig az Eb a legnehezebb világverseny, hiszen a világ legjobb játékosai 90 százalékban Európából kerülnek ki. Akkor még más volt a kvalifikációs rendszer, nem sokkal korábban hatodikak lettünk a vb-n, ezzel kivívtuk az olimpiai szereplés lehetőségét. Szlovéniában a 9. helyen zártunk, de nem kellett szégyenkeznünk, azt gondolom.

Egy játékos mennyire érzi a pályán a körítést? Mit érzékel abból, hogy a torna körül milyen a hangulat?

A sportolók is emberek, mindenkiben megvan a kellő feszültség, adrenalin. Bele sem merek gondolni, milyen lesz, ha telt ház, 20 ezer ember elé kifut a magyar válogatott. Az emberek ki vannak éhezve a minőségi sportra, sportélményre. Ez az Eb olyan lesz. Játszottam Szegeden, Veszprémben nagy közönség előtt, Németországban pedig folyamatosan 15 ezer ember előtt, fantasztikus érzés, és nem is lehet kizárni ezeket a körülményeket. Valamennyire függetlenítenie kell magát az embernek, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a közönség szórakoztatása is fontos. Elvégre ez az egész játék erre van kitalálva.