Éles József: „Borsódzik a hátam az Európa-bajnokságtól!”
A Grand Handball Day alkalmával ismét megtapasztaltuk, a kézilabda tényleg képes összehozni az embereket. Jó előjel ez a januári Európa-bajnokság előtt, amely iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Nemcsak a szurkolók, hanem a sportág korábbi klasszisai is várják a hazai tornát.
Legendákat vonultatott fel a Grand Handball Day a BOK Sportcsarnokban, a délutáni nosztalgiamérkőzésen összesen 1920 „válogatottság” lépett pályára a magyar válogatott korábbi meghatározó játékosai révén.
Ott volt a mezőnyben a 179-szeres válogatott, többszörös világválogatott, vb-gólkirály, KEK-győztes, BL-döntős Éles József is, aki éppen 15 éve hagyott fel az aktív játékkal. Azt mondja, alig várja a hazai rendezésű Európa-bajnokságot.
Legendákat vonultatott fel a Grand Handball Day a BOK Sportcsarnokban, a délutáni nosztalgiamérkőzésen összesen 1920 „válogatottság” lépett pályára a magyar válogatott korábbi meghatározó játékosai révén.
Ott volt a mezőnyben a 179-szeres válogatott, többszörös világválogatott, vb-gólkirály, KEK-győztes, BL-döntős Éles József is, aki éppen 15 éve hagyott fel az aktív játékkal. Azt mondja, alig várja a hazai rendezésű Európa-bajnokságot.
„Egy ilyen mérkőzésen mindenki jól érzi magát, ez nem is kérdés” – fogalmazott a jelenleg a Veszprémi Kézilabda Kft. klubigazgatójaként dolgozó klasszis. – Persze ilyenkor mindig van bennem egy kis félsz, nehogy történjen velem valami. Elvégre már elég keveset futok, az ember izomzata 50 felett már nem olyan, mint 20 éves korában. Ez mindig kicsit visszatart a pályára lépéstől, pedig nagyon szeretnék játszani. Ezt a mostani meccset nem hagyhattam ki, nagyon jót tesz a sportágnak minden ilyen rendezvény. Az pedig, ami januárban vár a csapatra… Egy hazai Európa-bajnokság… Szó szerint borsódzik tőle a hátam. Mi nem tudtuk megélni, hogy idehaza 10-20 ezer ember előtt játsszunk, ez egy kivételes lehetőség. Érmet várok a srácoktól és nagyon drukkolok nekik.
Mi ennek a válogatottnak a legnagyobb erőssége? Jól sikerült a vb, lendületben van a csapata, de ezzel együtt az elvárás is magasabb már.
Tudjuk, hogy Magyarországon milyen a közönség, és mennyire szeretik a kézilabdát, ez nem elhanyagolható tényező, segítheti a csapatot. Nagyon tetszik a válogatott struktúrája: van benne rutinos játékos, van benne nagyon sok fiatal, akik szeretnek kézilabdázni és meg akarják mutatni a világnak, mennyire jók. Ez is nagy előnye lehet a válogatottnak, így hát benne van, hogy nagyon jó eredményt érünk el januárban.
Tizenöt éve hagytad abba a játékot. Mennyire változott azóta a kézilabda?
A nagyobbik fiam sokszor megjegyzi, amikor ötleteket adok neki vagy elmondom a véleményemet, mit és hogyan kell csinálni: „jaj hagyjál már, a te korodban…”. Vegyesek az érzéseim, láttam olyan mérkőzéseket, ahol a játékosok annyit futnak, mint egy maratoni futó. Hatalmas a sebességkülönbség, ugyanakkor néha el lehet csípni olyan meccset is, ami lassabb, mert taktikusan folyik a játék. Ami még szembetűnő, hogy a nagy termetű játékosok kezdenek kikopni, sokkal jobban jönnek fel az atletikus kézilabdázók, akik futnak, ugranak, cseleznek, lőnek, méghozzá különböző posztokról.
Az Éles Kézilabdasuli és a Veszprémi Kézilabda Kft. vezetőjeként testközelből van tapasztalatod arról, mennyire könnyű vagy nehéz megnyerni a fiatalokat a kézilabda mellé. Nos?
Egyre nehezebb, mert megjelentek az e-sportok, amik nagyon sok gyereket felszívnak. Veszprémben is egyre kevesebb gyerek kézilabdázik, ugyanakkor ez egy gyönyörű és színes sportág. Olyan munkát kell viszont beletenni, ami szintén megszűri a gyerekeket: itt kapod a verést, futni kell, nagyon keveset alszol, sokat utazol, nagy a gyűrődés. Viszont, ha valaki átéli mindezt, nehezen talán ennél szebb dolgot.
Mit üzensz az Európa-bajnokságra a válogatott tagjainak?
Azt, hogy szeretnék legalább egy bronzérmet a nyakukba akasztani. Sőt, úgy érzem, ebben a válogatottban akár az aranyérem is benne lehet. Nagyon drukkolok nekik, ha meg esetleg nem megy nekik, ott leszek és egy 5 percre beszállok…
Mi ennek a válogatottnak a legnagyobb erőssége? Jól sikerült a vb, lendületben van a csapata, de ezzel együtt az elvárás is magasabb már.
Tudjuk, hogy Magyarországon milyen a közönség, és mennyire szeretik a kézilabdát, ez nem elhanyagolható tényező, segítheti a csapatot. Nagyon tetszik a válogatott struktúrája: van benne rutinos játékos, van benne nagyon sok fiatal, akik szeretnek kézilabdázni és meg akarják mutatni a világnak, mennyire jók. Ez is nagy előnye lehet a válogatottnak, így hát benne van, hogy nagyon jó eredményt érünk el januárban.
Tizenöt éve hagytad abba a játékot. Mennyire változott azóta a kézilabda?
A nagyobbik fiam sokszor megjegyzi, amikor ötleteket adok neki vagy elmondom a véleményemet, mit és hogyan kell csinálni: „jaj hagyjál már, a te korodban…”. Vegyesek az érzéseim, láttam olyan mérkőzéseket, ahol a játékosok annyit futnak, mint egy maratoni futó. Hatalmas a sebességkülönbség, ugyanakkor néha el lehet csípni olyan meccset is, ami lassabb, mert taktikusan folyik a játék. Ami még szembetűnő, hogy a nagy termetű játékosok kezdenek kikopni, sokkal jobban jönnek fel az atletikus kézilabdázók, akik futnak, ugranak, cseleznek, lőnek, méghozzá különböző posztokról.
Az Éles Kézilabdasuli és a Veszprémi Kézilabda Kft. vezetőjeként testközelből van tapasztalatod arról, mennyire könnyű vagy nehéz megnyerni a fiatalokat a kézilabda mellé. Nos?
Egyre nehezebb, mert megjelentek az e-sportok, amik nagyon sok gyereket felszívnak. Veszprémben is egyre kevesebb gyerek kézilabdázik, ugyanakkor ez egy gyönyörű és színes sportág. Olyan munkát kell viszont beletenni, ami szintén megszűri a gyerekeket: itt kapod a verést, futni kell, nagyon keveset alszol, sokat utazol, nagy a gyűrődés. Viszont, ha valaki átéli mindezt, nehezen talán ennél szebb dolgot.
Mit üzensz az Európa-bajnokságra a válogatott tagjainak?
Azt, hogy szeretnék legalább egy bronzérmet a nyakukba akasztani. Sőt, úgy érzem, ebben a válogatottban akár az aranyérem is benne lehet. Nagyon drukkolok nekik, ha meg esetleg nem megy nekik, ott leszek és egy 5 percre beszállok…
