FAZEKAS NÁNDOR: ÓRIÁSI LÖKÉST ADHAT A HAZAI KÖRNYEZET
Interjúsorozat az Európa-bajnokság rajtjáig: az elmúlt évtizedek meghatározó magyar kézilabdázóit kérdezzük a hazai rendezésű tornáról, korábbi Eb-élményeikről és várakozásaikról.
Fazekas Nándor 1998 és 2017 között 237 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, az elmúlt két évtized egyik legsikeresebb kapusa. A Veszprémmel 10-szeres magyar bajnok, játszott Németországban és Katarban is. A magyar válogatottal kétszer is 6. helyen zárt a világbajnokságon, a 2004-es athéni és a 2012-es londoni olimpián 4. helyen végzett. A 2004-es szlovéniai Európa-bajnokság volt az első kontinenstornája, ott 9. lett a csapattal, a legjobb eredménye a 2008-as 8. hely volt, Norvégiában.
Fazekas Nándor 1998 és 2017 között 237 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, az elmúlt két évtized egyik legsikeresebb kapusa. A Veszprémmel 10-szeres magyar bajnok, játszott Németországban és Katarban is. A magyar válogatottal kétszer is 6. helyen zárt a világbajnokságon, a 2004-es athéni és a 2012-es londoni olimpián 4. helyen végzett. A 2004-es szlovéniai Európa-bajnokság volt az első kontinenstornája, ott 9. lett a csapattal, a legjobb eredménye a 2008-as 8. hely volt, Norvégiában.
A válogatott szerepléstől 2017-ben vonult vissza végleg, a klubkézilabdát 2020-ban, Balatonfüreden fejezte be, 43 évesen. Jelenleg a Veszprémi KKFT NB I-es csapatának másodedzője és kapusedzője, három fia közül Gergő már ebben a csapatban játszik.
A magyar válogatott ötödikként zárt a legutóbbi világbajnokságon, Egyiptomban. Mit jelenthet ez a hazai rendezésű Eb előtt?
Felülmúlták önmagukat, ez nem kérdés. Már egy évvel ezelőtt, az Európa-bajnokságon is megmutatkozott, hogy nagyon jó úton indultunk el a fiatalításban és a fiatalok beépítésében. Bravúros volt az akkori eredmény is, hiszen egy hajszál választotta el a csapatot az olimpiai szereplés megszerzésétől. Valahogy mégis egy kicsit meglepett az 5. hely, mert brutálisan erős egy ilyen világverseny, nagyon sok jó csapat van. Egy 7-8-9. hely is nagyszerű eredménynek számítana, hát még az 5. hely. Ha ilyen ütemben haladunk, akár egy-két év múlva elődöntőket is játszhat a magyar válogatott, de ne szaladjunk ennyire előre. Fontos, hogy tovább építkezzünk, a fiatalok mellett az az egy-két tapasztaltabb játékos továbbra is jelentse a rutint. Hosszú távon is stabil magyar válogatott épülhet, ennek kell a célnak lennie.
Mindig örök kérdés, hogy a fiatalítás érdekében beáldozzunk-e akár egy világversenyt.
Nehéz kérdés, mert az eredményt várják a szurkolók, a szakma, és maga a csapat is, ez természetes. Egy francia vagy német válogatottnak mindig könnyebb, hisz ott a merítési lehetőség is nagyobb. Most viszont nálunk, úgy tűnik, kialakult az egyensúly, és ez vezethetett a jó eredményhez, és ez jelenthet garanciát a folytatásra is.
Milyen srácoknak ismered a válogatott játékosait, kivel tartod a kapcsolatot?
Alapvetően a stábtagokkal, Nagy Lacival nagyon jóban vagyok, Gulyás Pisti is rengeteget jár a meccsekre, nagyon sokat beszélgetünk. A rutinosabb játékosok közül Mikler Rolival, Bánhidi Bencével, Bodó Ricsivel többet beszélünk, de például Győri Matyival Balatonfüreden játszottam együtt, Juhász Ádámmal és Bóka Bendegúzzal is jól ismerjük egymást. Ha napi szinten nem is, de ha találkozunk, akkor többekkel is beszélgetünk kézilabdáról vagy épp magánéletről. Úgy látom egyébként, hogy egy nagyon jó szellemű, összetartó csapat a mostani.
Először lesz férfi kézilabda-Eb Magyarországon. Maga a tény hogyan érintett?
Láttam nagyon sok példát arra, akár Németországban, Dániában vagy Franciaországban, hogy egy hazai rendezésű világverseny mekkora pluszt és lökést adhat a hazai csapatnak. Minden sportoló szívesen átélné ezt, sajnos, nekem nem adatott meg, de nagyon örülök annak, hogy megkaptuk a rendezést. Ez egy visszaigazolás a magyar kézilabda számára, amely eljutott oda, hogy egy ilyen szintű világeseményt rábíznak. Nagy dolog, magunknak vívtuk ki ezt az esélyt, és hatalmas élmény lesz szurkolóknak, vezetőknek, edzőknek, na és persze a játékosoknak.
A magyar válogatott Budapesten játszik, de mit gondolsz, Szegeden és Debrecenben is megtelhetnek az arénák?
Természetesen mindenki a magyar válogatottra lesz leginkább kíváncsi, de ne feledjük el, hogy akik szeretik a kézilabdát, azok ki vannak éhezve a minőségi játékra. Ráadásul Debrecenben vagy Szegeden nemcsak a helyiek figyelhetik majd a tornát, hanem a környékből, a régióból vagy az ország más pontjából is sokan odautaznak majd, akár szakemberek, edzők. Világklasszis játékosokat lehet majd figyelni, azért nem szabad elfelejteni, hogy az Európa-bajnokság egy elitmezőny, olyan csapatokkal, akik alapvetően a vb élmezőnyét is lefedik. Fantasztikusan erős mezőny, és ezt a kézilabdaszeretők pontosan tudják és szeretnének világklasszis játékosokat látni.
A magyar válogatott ötödikként zárt a legutóbbi világbajnokságon, Egyiptomban. Mit jelenthet ez a hazai rendezésű Eb előtt?
Felülmúlták önmagukat, ez nem kérdés. Már egy évvel ezelőtt, az Európa-bajnokságon is megmutatkozott, hogy nagyon jó úton indultunk el a fiatalításban és a fiatalok beépítésében. Bravúros volt az akkori eredmény is, hiszen egy hajszál választotta el a csapatot az olimpiai szereplés megszerzésétől. Valahogy mégis egy kicsit meglepett az 5. hely, mert brutálisan erős egy ilyen világverseny, nagyon sok jó csapat van. Egy 7-8-9. hely is nagyszerű eredménynek számítana, hát még az 5. hely. Ha ilyen ütemben haladunk, akár egy-két év múlva elődöntőket is játszhat a magyar válogatott, de ne szaladjunk ennyire előre. Fontos, hogy tovább építkezzünk, a fiatalok mellett az az egy-két tapasztaltabb játékos továbbra is jelentse a rutint. Hosszú távon is stabil magyar válogatott épülhet, ennek kell a célnak lennie.
Mindig örök kérdés, hogy a fiatalítás érdekében beáldozzunk-e akár egy világversenyt.
Nehéz kérdés, mert az eredményt várják a szurkolók, a szakma, és maga a csapat is, ez természetes. Egy francia vagy német válogatottnak mindig könnyebb, hisz ott a merítési lehetőség is nagyobb. Most viszont nálunk, úgy tűnik, kialakult az egyensúly, és ez vezethetett a jó eredményhez, és ez jelenthet garanciát a folytatásra is.
Milyen srácoknak ismered a válogatott játékosait, kivel tartod a kapcsolatot?
Alapvetően a stábtagokkal, Nagy Lacival nagyon jóban vagyok, Gulyás Pisti is rengeteget jár a meccsekre, nagyon sokat beszélgetünk. A rutinosabb játékosok közül Mikler Rolival, Bánhidi Bencével, Bodó Ricsivel többet beszélünk, de például Győri Matyival Balatonfüreden játszottam együtt, Juhász Ádámmal és Bóka Bendegúzzal is jól ismerjük egymást. Ha napi szinten nem is, de ha találkozunk, akkor többekkel is beszélgetünk kézilabdáról vagy épp magánéletről. Úgy látom egyébként, hogy egy nagyon jó szellemű, összetartó csapat a mostani.
Először lesz férfi kézilabda-Eb Magyarországon. Maga a tény hogyan érintett?
Láttam nagyon sok példát arra, akár Németországban, Dániában vagy Franciaországban, hogy egy hazai rendezésű világverseny mekkora pluszt és lökést adhat a hazai csapatnak. Minden sportoló szívesen átélné ezt, sajnos, nekem nem adatott meg, de nagyon örülök annak, hogy megkaptuk a rendezést. Ez egy visszaigazolás a magyar kézilabda számára, amely eljutott oda, hogy egy ilyen szintű világeseményt rábíznak. Nagy dolog, magunknak vívtuk ki ezt az esélyt, és hatalmas élmény lesz szurkolóknak, vezetőknek, edzőknek, na és persze a játékosoknak.
A magyar válogatott Budapesten játszik, de mit gondolsz, Szegeden és Debrecenben is megtelhetnek az arénák?
Természetesen mindenki a magyar válogatottra lesz leginkább kíváncsi, de ne feledjük el, hogy akik szeretik a kézilabdát, azok ki vannak éhezve a minőségi játékra. Ráadásul Debrecenben vagy Szegeden nemcsak a helyiek figyelhetik majd a tornát, hanem a környékből, a régióból vagy az ország más pontjából is sokan odautaznak majd, akár szakemberek, edzők. Világklasszis játékosokat lehet majd figyelni, azért nem szabad elfelejteni, hogy az Európa-bajnokság egy elitmezőny, olyan csapatokkal, akik alapvetően a vb élmezőnyét is lefedik. Fantasztikusan erős mezőny, és ezt a kézilabdaszeretők pontosan tudják és szeretnének világklasszis játékosokat látni.
Milyen csoportellenfeleket kívánnál a magyar válogatottnak?
Nehéz kérdés mindig, hogy egy könnyebb csoportból továbblépve vagy egy nehezebből indulva lehet jobb a formaidőzítés. Azt gondolom, továbbra is a csapatépítés a legfontosabb a magyar válogatott számára, még mindig az út elején van a csapat, az a fontos, hogy épüljön, meccsről meccsre, percről percre. A játékosoknak a meccsrutin a legfontosabb. Persze, jó lenne a négybe kerülni, én is ezt kívánom szívem szerint, de nem szabad ekkora terhet rakni ennek a csapatnak a vállára. Az a fontos, hogy kihozzák a fiúk a maximumot magukból, hogy a következő világversenyre már még nagyobb önbizalommal érkezzenek.
Nehéz kérdés mindig, hogy egy könnyebb csoportból továbblépve vagy egy nehezebből indulva lehet jobb a formaidőzítés. Azt gondolom, továbbra is a csapatépítés a legfontosabb a magyar válogatott számára, még mindig az út elején van a csapat, az a fontos, hogy épüljön, meccsről meccsre, percről percre. A játékosoknak a meccsrutin a legfontosabb. Persze, jó lenne a négybe kerülni, én is ezt kívánom szívem szerint, de nem szabad ekkora terhet rakni ennek a csapatnak a vállára. Az a fontos, hogy kihozzák a fiúk a maximumot magukból, hogy a következő világversenyre már még nagyobb önbizalommal érkezzenek.
Mennyire maradtak meg benned az Eb-élmények?
Az Európa-bajnokságok számomra, számunkra nem sikerültek a legjobban, a vb-n kétszer is 6. helyen végeztünk, ennél jobb helyezést az Eb-ken nem tudtunk szerezni. Nem mintha egy nyolcadik vagy kilencedik hely egy már akkor is nagyon erős mezőnyben szégyellnivaló lett volna.
Ki ellen nem szerettél játszani?
A skandináv csapatok játéka annyira nem feküdt nekem, nekünk. A szerbekkel, franciákkal, horvátokkal valahogy mindig szoros, látványos meccseket játszottunk, jó érzés volt azokon részt venni. De a skandináv lövésekkel meggyűlt a bajom.
Mennyire változott meg a kapusok szerepe a kézilabdában az elmúlt 10-15-20 évben?Ki ellen nem szerettél játszani?
A skandináv csapatok játéka annyira nem feküdt nekem, nekünk. A szerbekkel, franciákkal, horvátokkal valahogy mindig szoros, látványos meccseket játszottunk, jó érzés volt azokon részt venni. De a skandináv lövésekkel meggyűlt a bajom.
Mennyire változott meg a kapusok szerepe a kézilabdában az elmúlt 10-15-20 évben?
Nagyon-nagyon sokat változott, függetlenül attól, hogy ez egy csapatjáték. A kapusok egy másodpercet sem hagyhatnak ki a koncentrációban, egy támadás során adott esetben szerep nélkül maradhat egy szélső vagy egy beálló, de a kapus bárhonnan kaphatja a lövést. A gyorsaság, a gyors középkezdés, a trükközések, a lövőerő változása, mind-mind nehezebb feladat elé állítja a kapusokat. Egy videózás során is jóval több mindenre kell már figyelniük.
A „kisebbik” veszprémi csapatban dolgozol kapusedzőként jelenleg. Hogy érzed magad ebben a szerepben?
Köszönöm, nagyon jól. Sikerült az aktív kézilabda után megtalálni a helyem, pedig nagyon féltem a helyzettől. Az utolsó évemben megsérültem, majd jött a COVID-járvány, nagyon hosszú időt hagytunk ki úgy, hogy közben otthon kellett maradni. Így talán könnyebb volt elengedni a kézilabdát, hiszen nem volt meccs, amit ki kellett hagynom. Amikor az új idényben – már edzőként – elkezdődtek az edzések, már nem hiányzott annyira a játék, mintha egyik napról a másikra hagytam volna abba. Nagyon tetszik, hogy fiatalokkal dolgozhatok, és láthatom bennük azt a vehemenciát, amit magamban is láttam annak idején. Mindent meg akarnak tenni, hogy jobbak és jobbak legyenek, imponál nekem ez a hozzáállás, örülök, hogy ilyen közegben dolgozhatok.
Három fiad közül a legnagyobb, Gergő is a csapat tagja, ő mikor érhet oda a magyar válogatottba?
Erre nehéz válaszolnom, október végén lett 18 éves és már most óriási fejlődésen ment keresztül. Már 17 és fél évesen is meghatározó tagja volt a csapatnak, messze túlszárnyalta már magát, a korosztályát tekintve is, amire már nagyon büszke lehetek. De még rengeteget kell fejlődnie, rengeteg rutint kell szereznie, mindenesetre jó úton halad afelé, hogy egyszer magyar válogatott legyen. Nehéz megjósolni, hogy ez mikor jöhet el, mert nagyon sok jó játékos van, akiknek ugyanez a céljuk. Arra biztatom, hogy sose adja fel, folyamatosan dolgozzon tovább. Kisgyermek kora óta ez az álma, már 10 évesen megmondta, hogy egyszer fel szeretné húzni a magyar válogatott mezét és a kölni arénában játszana a BL Final Fourban. Bármikor megkérdezik, szinte pontosan ugyanígy válaszol.
A kérdés, hogy ott leszel-e ez Európa-bajnokságon, gondolom, nem is igazán kérdés.
Remélem, hogy mindegyik mérkőzésen ott tudok lenni Budapesten. Természetesen a csapat edz majd, és nem lehet magára hagyni, így, ha élőben nem is, a tévében követem majd a magyar csapatot, ahogyan eddig is követtem, amióta nem vagyok már válogatott.
Nagyon-nagyon sokat változott, függetlenül attól, hogy ez egy csapatjáték. A kapusok egy másodpercet sem hagyhatnak ki a koncentrációban, egy támadás során adott esetben szerep nélkül maradhat egy szélső vagy egy beálló, de a kapus bárhonnan kaphatja a lövést. A gyorsaság, a gyors középkezdés, a trükközések, a lövőerő változása, mind-mind nehezebb feladat elé állítja a kapusokat. Egy videózás során is jóval több mindenre kell már figyelniük.
A „kisebbik” veszprémi csapatban dolgozol kapusedzőként jelenleg. Hogy érzed magad ebben a szerepben?
Köszönöm, nagyon jól. Sikerült az aktív kézilabda után megtalálni a helyem, pedig nagyon féltem a helyzettől. Az utolsó évemben megsérültem, majd jött a COVID-járvány, nagyon hosszú időt hagytunk ki úgy, hogy közben otthon kellett maradni. Így talán könnyebb volt elengedni a kézilabdát, hiszen nem volt meccs, amit ki kellett hagynom. Amikor az új idényben – már edzőként – elkezdődtek az edzések, már nem hiányzott annyira a játék, mintha egyik napról a másikra hagytam volna abba. Nagyon tetszik, hogy fiatalokkal dolgozhatok, és láthatom bennük azt a vehemenciát, amit magamban is láttam annak idején. Mindent meg akarnak tenni, hogy jobbak és jobbak legyenek, imponál nekem ez a hozzáállás, örülök, hogy ilyen közegben dolgozhatok.
Három fiad közül a legnagyobb, Gergő is a csapat tagja, ő mikor érhet oda a magyar válogatottba?
Erre nehéz válaszolnom, október végén lett 18 éves és már most óriási fejlődésen ment keresztül. Már 17 és fél évesen is meghatározó tagja volt a csapatnak, messze túlszárnyalta már magát, a korosztályát tekintve is, amire már nagyon büszke lehetek. De még rengeteget kell fejlődnie, rengeteg rutint kell szereznie, mindenesetre jó úton halad afelé, hogy egyszer magyar válogatott legyen. Nehéz megjósolni, hogy ez mikor jöhet el, mert nagyon sok jó játékos van, akiknek ugyanez a céljuk. Arra biztatom, hogy sose adja fel, folyamatosan dolgozzon tovább. Kisgyermek kora óta ez az álma, már 10 évesen megmondta, hogy egyszer fel szeretné húzni a magyar válogatott mezét és a kölni arénában játszana a BL Final Fourban. Bármikor megkérdezik, szinte pontosan ugyanígy válaszol.
A kérdés, hogy ott leszel-e ez Európa-bajnokságon, gondolom, nem is igazán kérdés.
Remélem, hogy mindegyik mérkőzésen ott tudok lenni Budapesten. Természetesen a csapat edz majd, és nem lehet magára hagyni, így, ha élőben nem is, a tévében követem majd a magyar csapatot, ahogyan eddig is követtem, amióta nem vagyok már válogatott.
Az Európa-bajnokságok számomra, számunkra nem sikerültek a legjobban, a vb-n kétszer is 6. helyen végeztünk, ennél jobb helyezést az Eb-ken nem tudtunk szerezni. Nem mintha egy nyolcadik vagy kilencedik hely egy már akkor is nagyon erős mezőnyben szégyellnivaló lett volna.
Ki ellen nem szerettél játszani?
A skandináv csapatok játéka annyira nem feküdt nekem, nekünk. A szerbekkel, franciákkal, horvátokkal valahogy mindig szoros, látványos meccseket játszottunk, jó érzés volt azokon részt venni. De a skandináv lövésekkel meggyűlt a bajom.
Mennyire változott meg a kapusok szerepe a kézilabdában az elmúlt 10-15-20 évben?Ki ellen nem szerettél játszani?
A skandináv csapatok játéka annyira nem feküdt nekem, nekünk. A szerbekkel, franciákkal, horvátokkal valahogy mindig szoros, látványos meccseket játszottunk, jó érzés volt azokon részt venni. De a skandináv lövésekkel meggyűlt a bajom.
Mennyire változott meg a kapusok szerepe a kézilabdában az elmúlt 10-15-20 évben?
Nagyon-nagyon sokat változott, függetlenül attól, hogy ez egy csapatjáték. A kapusok egy másodpercet sem hagyhatnak ki a koncentrációban, egy támadás során adott esetben szerep nélkül maradhat egy szélső vagy egy beálló, de a kapus bárhonnan kaphatja a lövést. A gyorsaság, a gyors középkezdés, a trükközések, a lövőerő változása, mind-mind nehezebb feladat elé állítja a kapusokat. Egy videózás során is jóval több mindenre kell már figyelniük.
A „kisebbik” veszprémi csapatban dolgozol kapusedzőként jelenleg. Hogy érzed magad ebben a szerepben?
Köszönöm, nagyon jól. Sikerült az aktív kézilabda után megtalálni a helyem, pedig nagyon féltem a helyzettől. Az utolsó évemben megsérültem, majd jött a COVID-járvány, nagyon hosszú időt hagytunk ki úgy, hogy közben otthon kellett maradni. Így talán könnyebb volt elengedni a kézilabdát, hiszen nem volt meccs, amit ki kellett hagynom. Amikor az új idényben – már edzőként – elkezdődtek az edzések, már nem hiányzott annyira a játék, mintha egyik napról a másikra hagytam volna abba. Nagyon tetszik, hogy fiatalokkal dolgozhatok, és láthatom bennük azt a vehemenciát, amit magamban is láttam annak idején. Mindent meg akarnak tenni, hogy jobbak és jobbak legyenek, imponál nekem ez a hozzáállás, örülök, hogy ilyen közegben dolgozhatok.
Három fiad közül a legnagyobb, Gergő is a csapat tagja, ő mikor érhet oda a magyar válogatottba?
Erre nehéz válaszolnom, október végén lett 18 éves és már most óriási fejlődésen ment keresztül. Már 17 és fél évesen is meghatározó tagja volt a csapatnak, messze túlszárnyalta már magát, a korosztályát tekintve is, amire már nagyon büszke lehetek. De még rengeteget kell fejlődnie, rengeteg rutint kell szereznie, mindenesetre jó úton halad afelé, hogy egyszer magyar válogatott legyen. Nehéz megjósolni, hogy ez mikor jöhet el, mert nagyon sok jó játékos van, akiknek ugyanez a céljuk. Arra biztatom, hogy sose adja fel, folyamatosan dolgozzon tovább. Kisgyermek kora óta ez az álma, már 10 évesen megmondta, hogy egyszer fel szeretné húzni a magyar válogatott mezét és a kölni arénában játszana a BL Final Fourban. Bármikor megkérdezik, szinte pontosan ugyanígy válaszol.
A kérdés, hogy ott leszel-e ez Európa-bajnokságon, gondolom, nem is igazán kérdés.
Remélem, hogy mindegyik mérkőzésen ott tudok lenni Budapesten. Természetesen a csapat edz majd, és nem lehet magára hagyni, így, ha élőben nem is, a tévében követem majd a magyar csapatot, ahogyan eddig is követtem, amióta nem vagyok már válogatott.
Nagyon-nagyon sokat változott, függetlenül attól, hogy ez egy csapatjáték. A kapusok egy másodpercet sem hagyhatnak ki a koncentrációban, egy támadás során adott esetben szerep nélkül maradhat egy szélső vagy egy beálló, de a kapus bárhonnan kaphatja a lövést. A gyorsaság, a gyors középkezdés, a trükközések, a lövőerő változása, mind-mind nehezebb feladat elé állítja a kapusokat. Egy videózás során is jóval több mindenre kell már figyelniük.
A „kisebbik” veszprémi csapatban dolgozol kapusedzőként jelenleg. Hogy érzed magad ebben a szerepben?
Köszönöm, nagyon jól. Sikerült az aktív kézilabda után megtalálni a helyem, pedig nagyon féltem a helyzettől. Az utolsó évemben megsérültem, majd jött a COVID-járvány, nagyon hosszú időt hagytunk ki úgy, hogy közben otthon kellett maradni. Így talán könnyebb volt elengedni a kézilabdát, hiszen nem volt meccs, amit ki kellett hagynom. Amikor az új idényben – már edzőként – elkezdődtek az edzések, már nem hiányzott annyira a játék, mintha egyik napról a másikra hagytam volna abba. Nagyon tetszik, hogy fiatalokkal dolgozhatok, és láthatom bennük azt a vehemenciát, amit magamban is láttam annak idején. Mindent meg akarnak tenni, hogy jobbak és jobbak legyenek, imponál nekem ez a hozzáállás, örülök, hogy ilyen közegben dolgozhatok.
Három fiad közül a legnagyobb, Gergő is a csapat tagja, ő mikor érhet oda a magyar válogatottba?
Erre nehéz válaszolnom, október végén lett 18 éves és már most óriási fejlődésen ment keresztül. Már 17 és fél évesen is meghatározó tagja volt a csapatnak, messze túlszárnyalta már magát, a korosztályát tekintve is, amire már nagyon büszke lehetek. De még rengeteget kell fejlődnie, rengeteg rutint kell szereznie, mindenesetre jó úton halad afelé, hogy egyszer magyar válogatott legyen. Nehéz megjósolni, hogy ez mikor jöhet el, mert nagyon sok jó játékos van, akiknek ugyanez a céljuk. Arra biztatom, hogy sose adja fel, folyamatosan dolgozzon tovább. Kisgyermek kora óta ez az álma, már 10 évesen megmondta, hogy egyszer fel szeretné húzni a magyar válogatott mezét és a kölni arénában játszana a BL Final Fourban. Bármikor megkérdezik, szinte pontosan ugyanígy válaszol.
A kérdés, hogy ott leszel-e ez Európa-bajnokságon, gondolom, nem is igazán kérdés.
Remélem, hogy mindegyik mérkőzésen ott tudok lenni Budapesten. Természetesen a csapat edz majd, és nem lehet magára hagyni, így, ha élőben nem is, a tévében követem majd a magyar csapatot, ahogyan eddig is követtem, amióta nem vagyok már válogatott.
