Gulyás Péter: „A hazai rendezés fel kell, hogy emelje a csapatot!”
A 2005-ös, hazai rendezésű junior világbajnokság alkalmával 5000 ember előtt játszhatott – Mikler Rolanddal együtt –, a nyíregyházi mérkőzésre természetesen jó szívvel emlékszik vissza. Ezen az eseményen kívül nagy világversenyt nem rendeztek idehaza a férfi szakágban, a januári Európa-bajnokság ezért is lesz egyedülálló. Gulyás Péter szerint nagyon szimpatikus a magyar válogatott építkezése, és ez az Európa-bajnokságon is eredményre vezethet.
Gulyás Péter 2006-tól 2017-ig 111 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, 16 éves korától 2017-es visszavonulásáig kizárólag a Veszprém csapatában kézilabdázott klubszinten. Sokszoros magyar bajnok, a Veszprémmel KEK- és SEHA Liga-győztes, BL-ezüstérmes.
Gulyás Péter 2006-tól 2017-ig 111 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, 16 éves korától 2017-es visszavonulásáig kizárólag a Veszprém csapatában kézilabdázott klubszinten. Sokszoros magyar bajnok, a Veszprémmel KEK- és SEHA Liga-győztes, BL-ezüstérmes.
Még mindig csak 37 éves, de idestova 13 éve edzősködik is, 2017 óta a Veszprém KC utánpótlás-csapatait felügyelte, mígnem 2021 nyarán a Telekom Veszprém csapata felkérte, legyen egykori csapatának másodedzője. Most már ebben a minőségében is kérdeztük pályafutásáról és a januári Európa-bajnokságról.
Nemrégiben neveztek ki a Telekom Veszprém másodedzőjének, Momir Ilic segítőjeként dolgozol majd a jövőben. Mit szóltál a felkéréshez?
A magyar bajnoki döntő utáni napokban kért fel a klub minket erre a feladatra, és úgy döntöttem, állok elébe.
Nemrégiben neveztek ki a Telekom Veszprém másodedzőjének, Momir Ilic segítőjeként dolgozol majd a jövőben. Mit szóltál a felkéréshez?
A magyar bajnoki döntő utáni napokban kért fel a klub minket erre a feladatra, és úgy döntöttem, állok elébe.
Szóval rögtön igent mondtál.
Nem azonnal, egy kicsit gondolkodtunk rajta, de lényegében nem volt kérdés.
Nem kis kihívás.
Nem, nagy kihívás lesz, de azt gondolom, sikerrel járunk majd.
Veszprémben születtél, teljes mértékben saját nevelésű játékosként élted meg a 2000-es és 2010-es évek sikereit és kudarcait is. Milyen volt ez az út?
Az elején – azt gondolom – sok türelem kellett hozzám, hiszen fiatal voltam, be kellett építeni a csapatba. Utána egyre másabb lett minden, ahogyan az én karrierem, a klub és mindenki más is változott. Mindannyian az alapján alakultunk és fejlődtünk, ahogyan a klub. Együtt tettük meg a lépcsőfokokat. Egy idő után pedig azokhoz a célokhoz alakítottuk a mindennapjainkat, amiket a vezetők meghatároztak. De ez most is így van.
Elég sokat változott a kézilabda az elmúlt 10-15 évben, mi az, amiben a leginkább?
A játék dinamikájában változott leginkább: régen egy 4-5 gólos előny már biztosnak, tetemesnek látszott, ma egy sikeres kétperces etap alatt ez az előny semmissé válhat. Ez persze mindkét oldalról igaz, mínusz ötről is fel lehet jönni egy pillanat alatt, régen ez azért nem volt ennyire jellemző. Mindamellett fizikálisan óriási potenciál van a védekezés fejlődésében.
Még akár játszhatnál is.
A családdal úgy döntöttünk, hogy nem vállalunk külföldi szereplést, Magyarországon pedig nem szerettem volna másik klubban játszani. Azért alsóbb osztályokban levezettem, de a koronavírus-járvány aztán ennek is véget vetett.
A lojalitás és a lokálpatriotizmus nagyon ritka ma már az élsportban. Soha nem volt kérdés, hogy máshol játssz?
Voltak hullámok, elképzelések, de tulajdonképpen nem. Miután a karrierem véget ért, szintén nem akartam másfelé kacsintgatni. És hát van egy elég nehéz ügy, amire szeretnék csattanós választ adni: a hazádban a legnehezebb prófétának lenni.
Hogy élted meg a sok külföldi játékost a klubban, és egyébként kivel szerettél leginkább játszani?
Alkalmazkodtam ahhoz, hogy egyre jobban fejlődik a klub és egyre inkább nyitunk a különböző nációk felé. Mindez hozta magával a klub minőségének javulását, folyamatosan léptünk előre, olyan játékosokat sikerült elcsábítani, akik tényleg az elithez tartoznak. Majdnem mindenkivel szerettem játszani, hiszen a csapattársaim voltak. Egyébként azok közé tartoztam mindig, akivel soha senkivel nem volt semmilyen problémája. Voltak nagy játékosok a Veszprémben, akikkel jó volt egyszerre a pályán lenni, de kiemelni senkit sem szeretnék.
No és az edzők közül?
Közülük meg pláne nem szeretnék. Köszönettel tartozom nekik, hogy egyengették a karrieremet, nyilván valakivel szorosabb volt a kapcsolatom, mással kevésbé. De azon dolgoztak mindannyian, hogy jobb legyek, jobbak legyünk, és mi tényleg mindig együtt hajtottuk a szekeret. Ez az egész mindig közös munka, ami vagy beérik vagy nem.
Ami a válogatottat illeti: a világbajnokságok és az olimpia mellett több Európa-bajnokságon is szerepeltél.
Igen, 2008-ban Norvégiában és 2010-ben Ausztriában biztos.
Gyorsan rávágtad ezt a kettőt.
Igen, mert a norvég volt az első Európa-bajnokságom, az osztrák tornán meg leszerepeltünk, máig fájó emlék a csehek elleni utolsó mérkőzés, amin Jícha 14 gólt dobott. Nagyon erős csoportban voltunk egyébként, a spanyolokkal, franciákkal együtt.
Még 2014-ben, Dániában is ott voltál a csapatban. Szóval két nyolcadik és egy tizennegyedik hely az Eb-kről. Mit gondolsz, mi várhat a jelenlegi magyar válogatottra? Mit gondolsz a csapatról?
Nagyon jónak és ígéretesnek tartom a jelenlegi helyzetet, ahogyan a közvélemény is hasonlóan vélekedik. Van egy fiatal, nagyon erős magja a csapatnak, és vannak rutinos játékosok, így Mikler Roli, a középső generáció, azaz Bodó Ricsi és Bánhidi Bence, és jönnek a juniorválogatottban korábban meghatározó szerepet betöltő fiatalok, Máthé Dominik, Szita Zoli, Rosta Miki. A közeljövőben lesz még jó pár fiatal, aki stabil taggá nőheti ki magát, és akit komolyan lehet majd használni a felnőttválogatottban. Igenis van utánpótlás-nevelés, jönnek az új generáció tagjai. Mindent összevetve: nagyon szimpatikus a válogatott.
A veszprémieket jobban figyeled a keretben?
Nem, mert minden játékost ismerek a keretből, az elmúlt éveket az utánpótlásban töltöttem, mindenkiről tudom, mi az erőssége vagy a gyengéje, mire képes, képben vagyok, követem a fiatalokat.
Teljesen egyértelmű volt, hogy edző lesz belőled?
Igen, elég korán kezdtem, 24 évesen, és abszolút az utánpótlásban képzeltem el magam. Most a klub felkérését elvállaltam, de ugyanúgy figyelem majd az utánpótlást is a jövőben.
2022 januárjában részben idehaza rendezik az Európa-bajnokságot. Erre korábban még nem volt példa, te hogyan látod, milyen befolyással lehet a hazai környezet a magyar válogatottra?
Az én generációmnak különleges a helyzete, hiszen 2005-ben rendeztek egy junior világbajnokságot a Miskolc-Nyíregyháza-Tiszavasvári-Tiszaújváros „négyesben”, és a végén mi 5000 ember előtt játszottunk Nyíregyházán, hatalmas élmény volt. Abból a csapatból már csak Mikler Roli van ott a válogatottban. A hazai rendezés nem csak lenyomhatja, hanem fel is emelheti a játékosok teljesítményét. Bízom benne, hogy januárban az a hatalmas nyomás, ami a szurkolók és a média részéről érkezik majd, megemeli őket. Nagyon várom a tornát, amin kis szerencsével a mi csapatunk odaérhet az első öt közé.
Nem azonnal, egy kicsit gondolkodtunk rajta, de lényegében nem volt kérdés.
Nem kis kihívás.
Nem, nagy kihívás lesz, de azt gondolom, sikerrel járunk majd.
Veszprémben születtél, teljes mértékben saját nevelésű játékosként élted meg a 2000-es és 2010-es évek sikereit és kudarcait is. Milyen volt ez az út?
Az elején – azt gondolom – sok türelem kellett hozzám, hiszen fiatal voltam, be kellett építeni a csapatba. Utána egyre másabb lett minden, ahogyan az én karrierem, a klub és mindenki más is változott. Mindannyian az alapján alakultunk és fejlődtünk, ahogyan a klub. Együtt tettük meg a lépcsőfokokat. Egy idő után pedig azokhoz a célokhoz alakítottuk a mindennapjainkat, amiket a vezetők meghatároztak. De ez most is így van.
Elég sokat változott a kézilabda az elmúlt 10-15 évben, mi az, amiben a leginkább?
A játék dinamikájában változott leginkább: régen egy 4-5 gólos előny már biztosnak, tetemesnek látszott, ma egy sikeres kétperces etap alatt ez az előny semmissé válhat. Ez persze mindkét oldalról igaz, mínusz ötről is fel lehet jönni egy pillanat alatt, régen ez azért nem volt ennyire jellemző. Mindamellett fizikálisan óriási potenciál van a védekezés fejlődésében.
Még akár játszhatnál is.
A családdal úgy döntöttünk, hogy nem vállalunk külföldi szereplést, Magyarországon pedig nem szerettem volna másik klubban játszani. Azért alsóbb osztályokban levezettem, de a koronavírus-járvány aztán ennek is véget vetett.
A lojalitás és a lokálpatriotizmus nagyon ritka ma már az élsportban. Soha nem volt kérdés, hogy máshol játssz?
Voltak hullámok, elképzelések, de tulajdonképpen nem. Miután a karrierem véget ért, szintén nem akartam másfelé kacsintgatni. És hát van egy elég nehéz ügy, amire szeretnék csattanós választ adni: a hazádban a legnehezebb prófétának lenni.
Hogy élted meg a sok külföldi játékost a klubban, és egyébként kivel szerettél leginkább játszani?
Alkalmazkodtam ahhoz, hogy egyre jobban fejlődik a klub és egyre inkább nyitunk a különböző nációk felé. Mindez hozta magával a klub minőségének javulását, folyamatosan léptünk előre, olyan játékosokat sikerült elcsábítani, akik tényleg az elithez tartoznak. Majdnem mindenkivel szerettem játszani, hiszen a csapattársaim voltak. Egyébként azok közé tartoztam mindig, akivel soha senkivel nem volt semmilyen problémája. Voltak nagy játékosok a Veszprémben, akikkel jó volt egyszerre a pályán lenni, de kiemelni senkit sem szeretnék.
No és az edzők közül?
Közülük meg pláne nem szeretnék. Köszönettel tartozom nekik, hogy egyengették a karrieremet, nyilván valakivel szorosabb volt a kapcsolatom, mással kevésbé. De azon dolgoztak mindannyian, hogy jobb legyek, jobbak legyünk, és mi tényleg mindig együtt hajtottuk a szekeret. Ez az egész mindig közös munka, ami vagy beérik vagy nem.
Ami a válogatottat illeti: a világbajnokságok és az olimpia mellett több Európa-bajnokságon is szerepeltél.
Igen, 2008-ban Norvégiában és 2010-ben Ausztriában biztos.
Gyorsan rávágtad ezt a kettőt.
Igen, mert a norvég volt az első Európa-bajnokságom, az osztrák tornán meg leszerepeltünk, máig fájó emlék a csehek elleni utolsó mérkőzés, amin Jícha 14 gólt dobott. Nagyon erős csoportban voltunk egyébként, a spanyolokkal, franciákkal együtt.
Még 2014-ben, Dániában is ott voltál a csapatban. Szóval két nyolcadik és egy tizennegyedik hely az Eb-kről. Mit gondolsz, mi várhat a jelenlegi magyar válogatottra? Mit gondolsz a csapatról?
Nagyon jónak és ígéretesnek tartom a jelenlegi helyzetet, ahogyan a közvélemény is hasonlóan vélekedik. Van egy fiatal, nagyon erős magja a csapatnak, és vannak rutinos játékosok, így Mikler Roli, a középső generáció, azaz Bodó Ricsi és Bánhidi Bence, és jönnek a juniorválogatottban korábban meghatározó szerepet betöltő fiatalok, Máthé Dominik, Szita Zoli, Rosta Miki. A közeljövőben lesz még jó pár fiatal, aki stabil taggá nőheti ki magát, és akit komolyan lehet majd használni a felnőttválogatottban. Igenis van utánpótlás-nevelés, jönnek az új generáció tagjai. Mindent összevetve: nagyon szimpatikus a válogatott.
A veszprémieket jobban figyeled a keretben?
Nem, mert minden játékost ismerek a keretből, az elmúlt éveket az utánpótlásban töltöttem, mindenkiről tudom, mi az erőssége vagy a gyengéje, mire képes, képben vagyok, követem a fiatalokat.
Teljesen egyértelmű volt, hogy edző lesz belőled?
Igen, elég korán kezdtem, 24 évesen, és abszolút az utánpótlásban képzeltem el magam. Most a klub felkérését elvállaltam, de ugyanúgy figyelem majd az utánpótlást is a jövőben.
2022 januárjában részben idehaza rendezik az Európa-bajnokságot. Erre korábban még nem volt példa, te hogyan látod, milyen befolyással lehet a hazai környezet a magyar válogatottra?
Az én generációmnak különleges a helyzete, hiszen 2005-ben rendeztek egy junior világbajnokságot a Miskolc-Nyíregyháza-Tiszavasvári-Tiszaújváros „négyesben”, és a végén mi 5000 ember előtt játszottunk Nyíregyházán, hatalmas élmény volt. Abból a csapatból már csak Mikler Roli van ott a válogatottban. A hazai rendezés nem csak lenyomhatja, hanem fel is emelheti a játékosok teljesítményét. Bízom benne, hogy januárban az a hatalmas nyomás, ami a szurkolók és a média részéről érkezik majd, megemeli őket. Nagyon várom a tornát, amin kis szerencsével a mi csapatunk odaérhet az első öt közé.
