Az akadémián lényegében egy új edzőgeneráció tagjaként dolgozol. Ti építitek fel napról napra ezt a műhelyt?
Mondhatni, igen. Az akadémiai rendszer a NEKA-ban indult idehaza, onnan azért elég sok gyerek került már ki férfi és női vonalon is, NB I-es csapatokhoz. Szerencsére Veszprémben, közösen Balatonfüreddel is elindult pár éve az akadémia. Azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom, hogy nagyon szeretünk itt dolgozni, hitelesek is vagyunk, hiszen a stáb nagy részét egykori veszprémi játékosok alkotják.
Azaz?
Itt dolgozik többek között a bátyám, Gergő, Gulyás Péter, Kis Ákos, Momir Ilic vagy épp Ivo Diaz. Elég jó nevek.
Mennyire érzed a srácokon, hogy felnéznek rátok? S mennyire érzed rajtuk, hogy hatni kell rájuk, mint a legújabb generáció tagjaira?
Veszprém mindig is a kézilabdáról volt híres, a gyerekek testközelből láthattak világsztárokat is játszani hétről hétre. Ha egy fiú elmegy sportolni, jó eséllyel a kézilabdát próbálja ki. Hogy mennyire figyelnek? Minden korosztályban autentikusak tudunk lenni, úgy érzem. Ezek a srácok láttak minket a pályán, pontosan tudják, milyen szintet képviseltünk, mi pedig nagyon örülünk, hogy azt a tudást, ami bennünk van, tovább tudjuk adni nekik. Az nagy baj lenne, ha egy Veszprémben kézilabdázó srácot motiválni kellene. Érzik a súlyát annak, hogy itt sportolnak, és megtiszteltetésnek tartják, hogy az akadémia részei lehetnek.
Mi a helyzet az eredménykényszerrel? Többször is nyilatkoztad korábban, hogy korábbi norvégiai klubodnál megtapasztaltad, Skandináviában, a kézilabda egyik nagyon erős vidékén teljesen másként gondolkodnak. Fent lehet-e tartani az egyensúlyt az utánpótlásban? Hiszen minden gyerek nyerni szeretne, és ez nincs másként az edzőkkel sem.
Sajnos Magyarországon eléggé eredményközpontú az utánpótlás. Mi itt Veszprémben minden korosztályt eggyel feljebb versenyeztetünk. Azt gondoljuk ugyanis, hogy a fejlődés, az előrelépés csak így sikerülhet, az idősebbek között. Ebből fakadóan nincs eredménykényszer az akadémián, az elsődleges szempont, hogy azokat a dolgokat, amiket edzésen gyakoroltunk, viszontlássuk a pályán, a srácok pedig mérkőzésről mérkőzésre fejlődjenek. Természetesen ettől még minden meccsre úgy megyünk ki, hogy szeretnénk megnyerni, de ha nem sikerül, nem dől össze a világ. Mottónk: vagy nyerünk, vagy tanulunk.
Lesz viszont eredménykényszer a 2022-es Európa-bajnokságon, alighanem. Mit szólsz a magyar válogatott csoportjához?
Egy Európa-bajnokság soha nem volt könnyű torna, ezt a saját bőrömön tapasztaltam meg. Azt gondolom, ez egy olyan csoport, ahol tudjuk venni az akadályokat. Egyik mérkőzés sem lesz könnyű, Portugália, Izland és Hollandia is jó csapat, de mivel hazai rendezésű Eb-ről beszélünk, mindhárom meccs, és remélhetőleg még a többi is óriási ajándék lesz azoknak a játékosoknak, akik ott lesznek a keretben és Magyarországot képviselhetik.
Az Eb-rendezés mit jelenthet a magyar férfikézilabdának?
Őszinte leszek, az egyik szemem sírt, a másik nevetett, mikor kiderült, mi rendezhetjük a tornát. Óriási boldogságot jelent, hogy az Európa-bajnokság Magyarországon lesz, és nyilván eszembe jutott, milyen nagyszerű lett volna, ha abban az időben, amikor mi is válogatottak voltunk, hazai világeseményen szerepelhettünk volna. Nekem ez nem adatott meg, de azok, akik most hazai környezetben húzhatják fel a válogatott mezt, szerencsések, és tényleg egy igazi ajándéknak kell felfogniuk ezt a két hetet. Felejthetetlen élmény lesz számukra.
Mit gondolsz, lehet Szegeden és Debrecenben is kézilabdaláz? Az új szegedi arénában a horvátok, a szerbek és a franciák, a Főnix Csarnokban a dánok és a szlovének is fellépnek.
A legnagyobb érdeklődés a magyar válogatottat övezi majd, de ebben a két városban óriási kultúrája van a sportágnak. A kézilabda egyébként is az egyik leglátványosabb, leggyorsabb csapatsportág, és idehaza tényleg nagyon népszerű. Ezekben a csapatokban Eb-, vb-győztesek, olimpiai bajnokok is szerepelnek akár, biztos vagyok benne, hogy nagy számú közönséget vonzanak majd.
Milyen most ez a magyar válogatott?
Nagyon-nagyon jó úton halad a csapat. Egy nagyon felszabadult, fiatal társaság, amelyik bebizonyította, hogy bármire képes. Nyilván a hazai rendezés jelent majd némi terhet, de ez egy kellemes teher kell, hogy legyen a vállukon. A stábunk fantasztikus, Nagy Laci, Chema és Gulyás Pista eddig mindig megoldották, hogy tehermentesítsék a játékosokat, akik így felszabadultabban tudtak játszani.
Sokat gyorsult a kézilabda az utóbbi években, mennyire változott a te posztod, a szélsők szerepe?
A szélsőké általában egy kiszolgáltatott pozíció, de sokan rácáfolnak erre, vannak olyan csapatok, akik nagyon erősek ezen a poszton, sőt akár erre is építik a játékukat sok esetben. A szélsőkre befejező feladat vár, mind a felállt játék végén, mind a gyors indításokból, kontrákból, amikből könnyebb gólokat lehet szerezni. Ugyanakkor a 21. században egy szélső majdnem olyan, mint egy atléta: nagyon gyorsan kell futnia, és rettenetesen magasat ugrania, ettől is lett sokkal látványosabb lett a kézilabda az utóbbi időben.
Van kedvenced játékosod ezen a poszton?
Különösebben nincs, de rengeteg fiatal, jól képzett játékos van. Akivel testközelbe kerültem a pályán, és aki nagy hatással volt rám, Luc Abalo volt, a francia válogatott olimpiai, világ- és Európa-bajnok jobbszélsője. Mindig is tetszett a játéka, ő egy olyan paraméterekkel megáldott játékos, aki olyan dolgokat csinál a pályán, amit nem lehet tanítani. Egyszerűen fantasztikus, milyen atlétikus, és mennyire váratlan húzásai vannak. De mondhatnám skandináv részről Alexander Blonzot is, aki most igazol a Szegedhez: évről évre jönnek elő olyan nevek, akikről nem is tudtuk, hol voltak eddig.
Mindannyian technikailag nagyon képzett játékosok.
Hamarosan nemzetközi tábort szervezel gyerekeknek Győrben, Görbicz Anitával közösen, immáron harmadik alkalommal. Mit kell tudni erről a lehetőségről, tervezed-e válogatott játékosok meghívását?
Valóban ez lesz a harmadik alkalom, hogy Anitával megszervezzük a tábort, nagyon sikeres volt eddig is, több országból jöttek hozzánk gyerekek, és most is van már érdeklődés Hollandiából például. 2018-ban egy hét alatt megtelt a tábor, 2019-ben a jelentkezés megnyitása után négy nappal elértük a tábor maximális kapacitását. Örülünk annak, hogy az ország minden pontjáról érkeznek hozzánk fiatalok, és annak is, hogy nagyon komoly szakembereket tudtunk megnyerni korábban is. Danyi Gábor fogta össze az elején a szakmai munkát, legutóbb Fazekas Nándi tartott foglalkozásokat, de Hársfalvi Júlia is harmadszor látogat el hozzánk. Próbálunk hitelesek lenni, és szerencsére a visszaigazolások eddig jók.