A francia kézibirodalom soha nem alszik
A kézilabdázás Dream Teamje. A franciák az elmúlt 15 évben nyerték el vagy inkább érdemelték ki ezt a jelzőt, nem véletlenül. Az ellenfelek ugyanis nem ölbe tett kézzel asszisztáltak az eredményekhez, ehelyett igyekeztek megnehezíteni a dolgukat, több kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. Természetes tehát, hogy egy igazi kézilabdabarátnak minden világeseményen látnia kell ezt a csapatot. Budapesten is.
Az újkori kézilabdában senki sem volt képes olyan egyedülálló sikerszériára, mint a Nikola Karabatic által vezérelt francia válogatott. Még megközelíteni sem tudták az eredménysort. A Szerbiában született balátlövő minden sikernél ott volt, és vezére volt csapatának. A 2008-as pekingi olimpia megnyerését követően hétből négy világbajnoki trófeát vihettek haza, kétszer Európa trónjára ülhettek, nem mellékesen megvédték címüket a londoni olimpián.
Bár Karabatic talán már karrierje zenitjén túl jár, védekezésben még mindig kiemelkedőt nyújt, a többi közt fizikai adottságainak és annak köszönhetően, hogy a játék minden elemét, apró részletét érti, látja előre. Nem hiába választották háromszor is a világ legjobbjának. A kézilabdázás Ronaldója és Messije egy személyben, vagy ha úgy tetszik, a sportág Federerje. Közel a negyvenhez már nem ő húzza a többieket, de vétek lenne kihagyni őt a csapatból, ráadásul a sportág népszerűségét is szolgálja a személye.