Az Európa-bajnokság mozgatórugói: az önkéntesek
Azt valószínűleg mindenki sejti, hogy egy ilyen volumenű sportesemény mögött, mint amilyen a férfi kézilabda Európa-bajnokság, óriási szervezési munka áll. A cél nem más, minthogy a nyilvánosság és a közönség számára gördülékeny és hibátlan lebonyolítás mellett folyjon a torna. Abban, hogy ez megvalósuljon, elévülhetetlen érdemei vannak az önkénteseknek, akik közül csak a magyarországi helyszíneken közel 700-an közreműködnek vagy közreműködtek.
Közöttük is akadnak olyanok, akik az átlagból is kiemelkednek, a munkabírásuk, az önkéntesek működését szervező Sport-Önként Egyesülethez köthető rutinjuk miatt vagy éppen azért, mert több ezer kilométert utaztak, hogy Budapesten dolgozzanak az Európa-bajnokság alatt.
Közöttük is akadnak olyanok, akik az átlagból is kiemelkednek, a munkabírásuk, az önkéntesek működését szervező Sport-Önként Egyesülethez köthető rutinjuk miatt vagy éppen azért, mert több ezer kilométert utaztak, hogy Budapesten dolgozzanak az Európa-bajnokság alatt.
Nyolcvanhét olyan önkéntes tevékenykedik Budapesten, akik a két és fél hét során nem csupán egy helyszínen vállaltak munkát, hanem a több órás utazásra is hajlandóak volt azért, hogy segítsék az Eb működését. Ők azok, akik Szegeden vagy Debrecenben is „betettek a közösbe” (a két városban egyébként 180-180 önkéntes dolgozott).
Találunk olyanokat is a csapatban, akik az egyesület 2014-es megalakulása óta majdnem mindegyik nagyobb (kézilabda) eseményen ott voltak, beleértve például a női kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőit vagy épp a nyolc évvel ezelőtti női Európa-bajnokságot – ők a sportág apraja-nagyját ismerik. Itt van Budapesten az egyiptomi Omar, aki a tavalyi (számára hazai) férfivilágbajnokságon a svéd válogatott csapatkísérője volt, de a doppingellenőrzést és a versenyrendezést segítők között találkozhatunk egy 36 esztendős mexikói úriemberrel is.
Enrique 1999 óta aktív kézilabdázó, és nyolc éve edzőként is dolgozik odahaza. „Merj más lenni” – vallja, és azzal, hogy a kézilabda a szenvedélye mexikóiként, teljesítette is ezt az elvet. Mivel hazájában nem oktatják profi szinten a kézilabdát, külföldre jár tanulni, beszippantani minden olyan hasznos dolgot, amit odahaza kamatoztathat. A mostani Európa-bajnokságon szeretne minél több tapasztalatot gyűjteni a sportág belső működésével kapcsolatban is.
„Hatalmas élmény számomra, hogy itt lehetek. Nemcsak azért, mert nagyon közel kerülhetek a játékosokhoz, az edzőkhöz, hanem azért is, mert odahaza Mexikóban mi nem űzzük ilyen magas szinten a kézilabdát, nincsenek is ilyen jellegű nagyszabású események. Amíg ideérkeztem, nem voltam tisztában azzal, mennyire intenzív egy ilyen torna, és mennyi feladatot jelent a gyakorlatban. Hihetetlen élmény belelátni a taktikába, a csapatok játékába a mérkőzéseken, és abba is, mi történik a torna előtt, alatt és után. Sokat tanulok.
Az aréna csodálatos, hatalmas és a technikai adottságok is magas színvonalúak. Amin igazán meglepődöm, az az önkéntesek szerepvállalása, mennyire próbálják magukból a legtöbbet kihozni. Nem ők a fő felelősei a lebonyolításnak, de mindenki igyekszik a legtöbbet segíteni. Annak ellenére, hogy nincs ellenőrzés, nincs folyamatos felügyelet, senki sem lazsál, mindenki ott segít, ahol tud."
Az aréna csodálatos, hatalmas és a technikai adottságok is magas színvonalúak. Amin igazán meglepődöm, az az önkéntesek szerepvállalása, mennyire próbálják magukból a legtöbbet kihozni. Nem ők a fő felelősei a lebonyolításnak, de mindenki igyekszik a legtöbbet segíteni. Annak ellenére, hogy nincs ellenőrzés, nincs folyamatos felügyelet, senki sem lazsál, mindenki ott segít, ahol tud."
Andjela Ausztriából érkezett a tornára, rutinos önkéntes:
„Bécsből érkeztem az Európa-bajnokságra, de félig szerb vagyok, így két csapatot is különös figyelemmel kísérek, kísértem. Szegeden dolgoztam a torna első szakaszában, fontos volt, hogy több területet is megismerjek, nagyon örülök, hogy erre lehetőségem volt, van. Szegeden a hotelinformációs pultnál voltak feladataim, Budapestre viszont jolly jokerként érkeztem. Ez azt jelenti, hogy bárhová mehetek, bárhol akadhatnak feladataim, mindent látok. Lenyűgöző az Európa-bajnokság, sok olyan emberrel találkoztam, akik a 2020-as Európa-bajnokságon is dolgoztak Ausztriában.”
„Bécsből érkeztem az Európa-bajnokságra, de félig szerb vagyok, így két csapatot is különös figyelemmel kísérek, kísértem. Szegeden dolgoztam a torna első szakaszában, fontos volt, hogy több területet is megismerjek, nagyon örülök, hogy erre lehetőségem volt, van. Szegeden a hotelinformációs pultnál voltak feladataim, Budapestre viszont jolly jokerként érkeztem. Ez azt jelenti, hogy bárhová mehetek, bárhol akadhatnak feladataim, mindent látok. Lenyűgöző az Európa-bajnokság, sok olyan emberrel találkoztam, akik a 2020-as Európa-bajnokságon is dolgoztak Ausztriában.”
Közel 30 külföldi önkéntes dolgozik egyébként, a többi közt francia, bolgár, horvát, portugál osztrák fiatalok, de érkezett a Fülöp-szigetekről is közreműködő.
A legkülönbözőbb civil foglalkozások képviseltetik magukat az önkéntesek között, akad szakács, egészségügyi dolgozó, közgazdász, ügyvéd, vegyészmérnök, irodalmár, pedagógus vagy éppen a büntetés-végrehajtásban dolgozó segítő, ahogyan nyugdíjas önkéntesek is dolgoznak az Európa-bajnokság sikerességéért.
Sok egyetemi hallgató is érkezett természetesen az Eb-re, a legkülönbözőbb karokról, egy nagyobb csoport a Testnevelési Egyetemről csatlakozott az önkéntesek csapatához. Mint például Babály Virág, aki a TFSE cheerleader szakosztályának sportolója. (Mellesleg decemberben az országos bajnokságon aranyérmes lett a csapattal, így nyáron az Európa-bajnokságon bizonyíthat.)
A legkülönbözőbb civil foglalkozások képviseltetik magukat az önkéntesek között, akad szakács, egészségügyi dolgozó, közgazdász, ügyvéd, vegyészmérnök, irodalmár, pedagógus vagy éppen a büntetés-végrehajtásban dolgozó segítő, ahogyan nyugdíjas önkéntesek is dolgoznak az Európa-bajnokság sikerességéért.
Sok egyetemi hallgató is érkezett természetesen az Eb-re, a legkülönbözőbb karokról, egy nagyobb csoport a Testnevelési Egyetemről csatlakozott az önkéntesek csapatához. Mint például Babály Virág, aki a TFSE cheerleader szakosztályának sportolója. (Mellesleg decemberben az országos bajnokságon aranyérmes lett a csapattal, így nyáron az Európa-bajnokságon bizonyíthat.)
„A csoporttársaimmal a szakmai gyakorlatot teljesítjük az Európa-bajnokságon. Jó lehetőségnek gondoltuk, hogy belelássunk egy nagyobb sportrendezvény szervezésébe. Nagyon izgalmas volt a munka, sajnálom, hogy a magyar csapat kiesett, de ettől függetlenül is nagy élmény, hogy itt lehetünk. A meccsek előtt, alatt és után a nézők segítségére vagyunk, eligazítjuk őket a helyszínen, minden kérdéssel fordulhatnak hozzánk. Nagyon szervezett a verseny, jó látni, hogy sok a külföldi.”
Az önkéntesek sem végeznék tökéletesen a munkájukat a 14 fős koordinátorcsapat nélkül, ők azok, akik egyengetik a több száz közreműködő útját. Hozzájuk több mint egy éve csatlakozott 12 önkéntes, hogy az előkészületekben segédkezzen. A koordinátorok rutinos tagjai az önkéntesek családjának, tapasztalatot pedig bőven tudtak szerezni az Eb-hez hasonló magyarországi sporteseményeken. Tavaly november eleje óta kizárólag az Európa-bajnokság szervezésével foglalkoznak, és úgy gondolják, ez az egyik legnagyobb rendezvényük eddig létszámban, ezzel együtt jókedvűen és elégedetten végzik a munkájukat.
Eltökélten és elhivatottan biztatnak minden sportbarátot, hogy próbálja ki az önkénteskedést, elvégre a vállalkozó kedvűek a kulisszák mögé láthatnak, hasznos kapcsolatokat építhetnek és életre szóló élményekkel gazdagodhatnak.
A mixed zóna egy önkéntes szemével
Az biztosan leszögezhető, hogy a mixed zóna az egyik legérdekesebb helyszíne a nagyobb sporteseményeknek, itt készülnek frissen, melegében a meccs utáni interjúk a játékosokkal.
Egy lelkes önkéntesnek – akinek a sportmédiában is ambíciói vannak – meg aztán még különlegesebb ez a hely, és egyben egy hatalmas lehetőséget is jelent. A feladat nem túl komplikált, a szervezőbizottság munkáját segítjük annak érdekében, hogy minden simán, a szabályoknak megfelelően működjön. A többi közt mi gondoskodunk arról is, hogy mindenkin legyen maszk az interjúk során, így a zóna biztonságos legyen a játékosok számára.
A mixed zóna igazából már a lefújás előtti 20 percben megtelik élettel: ahogy az lenni szokott, nagy a készülődés, sőt néha kissé hektikus is, hisz mind a szervezők, mind a riporterek, újságírók igyekeznek a legjobbjukat nyújtani és persze a legjobb helyeket elfoglalni.
A lefújás pillanatában aztán mindenki még nyugtalanabb lesz, és várja, hogy a játékosok végre belépjenek a zónába. Nem lehet könnyű a játékosok dolga, főleg egy elvesztett meccs után ül ki az arcukra a csalódás vagy a düh, miközben értelmes és hasznos mondatokat kell megfogalmazniuk a „hírre éhes” újságírók számára. A győztesek számára persze hálás ez a feladat, mosolyognak, boldognak tűnnek, és biztos vannak olyanok is, akik élvezik, hogy végre rájuk figyel a világ.
Önkéntesként varázslatos hely a mixed zóna, még akkor is, ha csak szemlélődik az ember, és csodálja a pár lépésnyire lévő sztárokat. A játékosok általában nem igazán törődnek velünk, de ha valamelyikük mégis rápillant az emberre, vagy netán mond is valamit mellé, az lélegzetelállító tud lenni. Nem minden nap fut össze az utcán kézilabdasztárokkal, volt szerencsém sürögni, forogni Mikkel Hansen, Nikola Karabatic, Nebojsa Simic vagy épp a hollandok csillaga, Kay Smits körül.
Nagyon boldog vagyok, hogy mindezt megtapasztalhattam, és remélem, egy szép napon majd én leszek az egyik riporter, aki a kordon másik oldalán vár izgatottan a játékosokra.
Csonka Lili
