Petur András: „Mi, szurkolók nem fogunk visszavenni”
A budapesti kézilabda aréna egyik hangulatfelelőse, Petur András népszerű sportkommentátor és konferanszié, a Watch Games. See More korábbi eseményein és programjain is találkozhattunk vele. Most kicsit betekintést engedett a sportesemények kulisszái mögé. A 2017-es vizes vb után a mostani Európa-bajnokság a legnagyobb sportesemény, amelyen közreműködik.
Közvetítesz, műsort vezetsz és hangulatot fokozol szinte az összes nagyobb hazai sporteseményen. Mennyi időd marad a családodra?
Pont most írtuk ki a hűtő falára a családi naptárra, hogy januárban minden nap távol vagyok valami miatt. Vagy a televízióban dolgozom vagy a budapesti kézilabda arénában, de mindenképp éjfélig tartó műszakok várnak rám. Persze nincs minden héten világverseny, szerencsére vannak időszakok, amikor több időt tudok a családommal tölteni, és azért egy kis játszóterezés ma is belefért a két gyerekemmel.
Közvetítesz, műsort vezetsz és hangulatot fokozol szinte az összes nagyobb hazai sporteseményen. Mennyi időd marad a családodra?
Pont most írtuk ki a hűtő falára a családi naptárra, hogy januárban minden nap távol vagyok valami miatt. Vagy a televízióban dolgozom vagy a budapesti kézilabda arénában, de mindenképp éjfélig tartó műszakok várnak rám. Persze nincs minden héten világverseny, szerencsére vannak időszakok, amikor több időt tudok a családommal tölteni, és azért egy kis játszóterezés ma is belefért a két gyerekemmel.
Köztudottan közel áll hozzád a kézilabda. Miben különbözik ez a sportág a többitől számodra?
A kézilabda egy rendkívül gyors sportág. 60 perc alatt hozzávetőlegesen 60 gól esik. Ehhez hozzáadunk még szabálytalanságokat, kiállításokat, időkéréseket és még néhány nem jegyzőkönyvezett eseményt, mondhatjuk, hogy minimum 100 megszólalásom van egy meccs alatt. Ráadásul más sportágban ritkán fordul elő, hogy egy gólt akár három másodpercen belül újabb gól követ, a kézilabdában ez is megtörténhet. Mondhatni, hogy jól meg kell válogatnia az embernek a pillanatokat, amikor a papírjaira tekint, mert nem maradhatsz le, nem hibázhatsz, a közönség figyel.
Szerinted előny vagy hátrány hazai rendezésű nemzetközi eseményen pályára lépni játékosként?
Ha olyasmi történik veled, mint Timo Wernerrel, az RB Leipzig játékosával, aki a Besiktas elleni BL-csoportmeccsen fizikailag rosszul lett a hangzavartól, az atmoszférától, amit a török szurkolók idéztek elő, és le kellett cserélni, akkor az ember megértő tud lenni, tehát – sarkítva ugyan, de – előfordulhat olyan helyzet, amikor a közönség negatív hatással van a sportolóra. Az is érthető, hogy magas nyomás alatt valaki nem teljesít jobban, de azt tessék tudomásul venni, hogy nem lehet egy csapatot túlszeretni. Szerencsére több játékos is kihangsúlyozta, nagyszerű volt a közönség, amely az első perctől az utolsóig végig hajtotta őket idehaza, egy fantasztikus arénában. Gyakorlatilag ennél ideálisabb körülmény nem létezik. Nagyon sajnálom, ha valakit ez agyonnyom, de én, mint szpíker és – mivel nem rólam szól ez az egész – inkább „mi”, mint szurkolók nem fogunk visszavenni.
Van olyan történeted helyszíni műsorvezetőként, ami megérintett?
2017. július 17-ét írunk. Zajlik a budapesti FINA vizes világbajnokság, Märcz Tamás, olimpiai bajnok vízilabdázónk, egyben a magyar válogatott szövetségi kapitánya ezen a napon ünnepli születésnapját. Folyt a mérkőzés előtti bemelegítés, Tamás eligazította a csapatot. Valahonnan szereztem egy gyertyát, ráállítottam egy kamerát és megénekeltettem körülbelül tízezer vízilabdafanatikust. Már javában zengett a „Boldog születésnapot!”, mire egyszer csak a játékosok szóltak a kapitánynak, „Tomi, ez neked szól!”. Felnézett és elpárásodott a tekintete. Lehet, hogy apróság, de büszke vagyok rá, hogy részese lehettem ennek a megható pillanatnak.
Hogyan készíted fel magad szakmailag a helyszíni műsorvezetésre?
Egy olyan eseményen, mint a férfi kézilabda Eb, egy valamire lehet igazán készülni, a játékosok nevére, illetve azok tisztességes kiejtésére. Nem akarunk hollanddá, vagy portugállá válni, de megtiszteljük ellenfeleinket azzal, hogy úgy ejtjük ki a nevüket, ahogyan ők szokták. Ellátogattam természetesen a holland, a portugál és az izlandi csapathoz is és tisztáztam a kiejtésen túl többek közt azt, hogy a sok keresztnevűek, melyiket használják. Ez az alap, a többi meg jön magától.
A kézilabda egy rendkívül gyors sportág. 60 perc alatt hozzávetőlegesen 60 gól esik. Ehhez hozzáadunk még szabálytalanságokat, kiállításokat, időkéréseket és még néhány nem jegyzőkönyvezett eseményt, mondhatjuk, hogy minimum 100 megszólalásom van egy meccs alatt. Ráadásul más sportágban ritkán fordul elő, hogy egy gólt akár három másodpercen belül újabb gól követ, a kézilabdában ez is megtörténhet. Mondhatni, hogy jól meg kell válogatnia az embernek a pillanatokat, amikor a papírjaira tekint, mert nem maradhatsz le, nem hibázhatsz, a közönség figyel.
Szerinted előny vagy hátrány hazai rendezésű nemzetközi eseményen pályára lépni játékosként?
Ha olyasmi történik veled, mint Timo Wernerrel, az RB Leipzig játékosával, aki a Besiktas elleni BL-csoportmeccsen fizikailag rosszul lett a hangzavartól, az atmoszférától, amit a török szurkolók idéztek elő, és le kellett cserélni, akkor az ember megértő tud lenni, tehát – sarkítva ugyan, de – előfordulhat olyan helyzet, amikor a közönség negatív hatással van a sportolóra. Az is érthető, hogy magas nyomás alatt valaki nem teljesít jobban, de azt tessék tudomásul venni, hogy nem lehet egy csapatot túlszeretni. Szerencsére több játékos is kihangsúlyozta, nagyszerű volt a közönség, amely az első perctől az utolsóig végig hajtotta őket idehaza, egy fantasztikus arénában. Gyakorlatilag ennél ideálisabb körülmény nem létezik. Nagyon sajnálom, ha valakit ez agyonnyom, de én, mint szpíker és – mivel nem rólam szól ez az egész – inkább „mi”, mint szurkolók nem fogunk visszavenni.
Van olyan történeted helyszíni műsorvezetőként, ami megérintett?
2017. július 17-ét írunk. Zajlik a budapesti FINA vizes világbajnokság, Märcz Tamás, olimpiai bajnok vízilabdázónk, egyben a magyar válogatott szövetségi kapitánya ezen a napon ünnepli születésnapját. Folyt a mérkőzés előtti bemelegítés, Tamás eligazította a csapatot. Valahonnan szereztem egy gyertyát, ráállítottam egy kamerát és megénekeltettem körülbelül tízezer vízilabdafanatikust. Már javában zengett a „Boldog születésnapot!”, mire egyszer csak a játékosok szóltak a kapitánynak, „Tomi, ez neked szól!”. Felnézett és elpárásodott a tekintete. Lehet, hogy apróság, de büszke vagyok rá, hogy részese lehettem ennek a megható pillanatnak.
Hogyan készíted fel magad szakmailag a helyszíni műsorvezetésre?
Egy olyan eseményen, mint a férfi kézilabda Eb, egy valamire lehet igazán készülni, a játékosok nevére, illetve azok tisztességes kiejtésére. Nem akarunk hollanddá, vagy portugállá válni, de megtiszteljük ellenfeleinket azzal, hogy úgy ejtjük ki a nevüket, ahogyan ők szokták. Ellátogattam természetesen a holland, a portugál és az izlandi csapathoz is és tisztáztam a kiejtésen túl többek közt azt, hogy a sok keresztnevűek, melyiket használják. Ez az alap, a többi meg jön magától.
